Az embereknek csak egy nevük volt. Ez elegendőnek bizonyult, néha hozzátették, kinek a fia az illető, például Bozeta fia Fonsol. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségi neveket kezdtek használni, például Besét eztán Aba nembeli Besének hívták. Ezek a nemzetségi nevek hamar vezetéknevekké alakultak át, majd lassacskán a polgárok és a parasztok is vettek föl családnevet. A régi nevek lassan vesztek ki a köztudatból, jórészt a 14. század elején tűntek el. Addig a keresztények is ezeket a neveket viselték. A mostani utónévkönyvekben található nevek közül ezért óvatosan válogass, mert a 13. században még a régi nevek divatja élt. Tartalmaznak ugyan pár ősi eredetű nevet, de a választék eléggé szűkös.
Oklevelekben maradtak fönn személynevek, ám olvasatuk sokszor kétséges. Gyakran nem is magyarok írták ezeket, tehát számukra ismeretlen neveket kellett a betűkészletével arra alkalmatlan latinul lejegyezniük. „A Szák (Zaak, Zak, Zac, Saak, Sach, Chaak) nemzetséghez tartozó Miklós nádor atyját 1212-től összesen 31 esetben Barch, Baroch, Borc, Bors, Borz, Borzh, Boz, Burch, Burich névváltozatokkal jegyezték föl. A Vas megyében birtokos Ják nemzetségnek és egyik tagjának neve az eredeti és átírt oklevelekben a következő: Iak, Iaku, Gaku, Sahu, Iaac, Iach, Iac, Schau, Thayk, Jacus, Chak, Gak.” (Fehértói Katalin)
Ezzel a megnevezéssel a régi, keresztény kor előtti neveket
szokás illetni. A kereszténység fölvételéig csak elvétve akadunk fönnmaradt
nevekre, ezek jórészét görög forrásból ismerjük, például Konstantin és Bölcs Leó
írásaiból. Nehéz ezekből visszakövetkeztetni az eredeti neveket. Például a Falicsi
nevet sokáig a Fajsz névvel azonosították, de a legújabb kutatások szerint ez a
vélekedés alaptalan. További buktató, hogy könnyen lehet, hogy a vezéri családok
más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok vagy a szolgák. Ezeknek
a neveknek jó része visszavonatkoztatás. A
férfiakkal még csak elboldogulunk, de női névből csak hármat ismerek a korból:
Enéh-Emese, Sarolt és Karold. Ezért a későbbi női neveket megszűrtem, kivettem
belőlük a latin eredetűeket, hogy az anakronizmus legnyilvánvalóbb esetei
eltűnjenek. A megmaradtak lettek az ómagyar női nevek.
Az alábbi névlistát ezekkel a fenntartásokkal olvasd. Zárójelben a latin vagy
görög alak.
A -csa végződés becézést jelent, mint például Jutosből Jutocsa.
A Géza név Gyeicsa fejedelmünk és királyaink nevének 19. századi félreolvasásaként keletkezett a Geysa, Geicha stb. alakokból. Vajon mit keres ott az első verzióban az y? Jelenleg általában Gyejcsa és Gyeücsa néven fut annál a néhány magyar történésznél, akik az eredeti alakot részesítik előnyben. Szerintem a névnek ezt a két változatát jobban meg lehetne magyarázni, ha a Gyeicsa alakot vennénk számításba, ahol az i hang a nyelvünkből már kiveszett mély i-t jelent. Ennek nyoma, hogy néhány szavunk ragozása nem illeszkedik a hangrendi szabályhoz. Például a hírből hírek lesz, de a hídból hidak. Az orosz nyelv adott ehhez ötletet, ahol a mély i-t (ы) a tanulók magyaros akcentussal hagyományos i-ként, az idősek ü-ként ejtik. Ez alapján már könnyen levezethetők a Gyejcsa és Gyeücsa alakok. Mivel akkor is léteztek tájszólások, névváltozatok és becenevek, ezért a név Décsa, Décső, Gyécse alakokban is létezhetett.
| Acsád | magyar |
| Adony | magyar |
| Ajtony | tör-magy |
| Ákus | |
| Álmus | |
| Apor | magyar |
| Árpád | |
| Bánd | ? |
| Bátur | =bátor |
| Bese, Becse | tör-magy |
| Berény | magyar |
| Bod | tör-magy |
| Bogát | szláv-magyar |
| Bojta | török |
| Bors | magyar |
| Bot | magyar jelentése: buzogány |
| Botond | magyar |
| Botos, Botus | |
| Bökény | tör-magy |
| Buda | magyar |
| Bulcsu | tör-magy |
| Csaba | tör-magy |
| Csanád | magyar |
| Csege, Csegő | magyar |
| Cseka, Cseke | tör-magy |
| Előd | |
| Ete | magyar |
| Ezelek | |
| Falicsi | |
| Farkas, Forkos | |
| Gyeicsa, Gyeücsa, Gyécse(Geysa, Geisa stb.) | tör-magy, több alakja volt |
| Hetény | magyar |
| Hollós, Hollus | magyar |
| Hodos, Hudus | magyar |
| Huba | |
| Jelek, Ilek | |
| Jutos, Jutocsa | |
| Kadocsa | |
| Kál | tör-magy |
| Kaplony | tör-magy |
| Karád | tör-magy |
| Karsa, Karcsa | tör-magy |
| Kartal, Kortol, Kortul | tör-magy |
| Kecsen, Kücsen | kücsüm=erő |
| Keled, Kelad | magyar |
| Kerecse, Kerecsen (Kereche, Kerechen) | magyar |
| Ketel | tör-magy |
| Keve | magyar |
| Kund | magyar |
| Kósa | magyar =kos |
| Kölcse | |
| Köncs, Köncse, Küncs, Küncse | |
| Kuppány | tör-magy |
| Kurd | török =farkas |
| Kusid | |
| Kuszál | |
| Lél | |
| Levedi, Levente, Levéd | |
| Makó | |
| Móg | |
| Nyárád | magyar |
| Obus | |
| Ócsád | kabar? vezér |
| Ond | magyar |
| Öden | |
| Örkény, Örkönd | |
| Örs | |
| Súr | |
| Szabolcs | |
| Szecsőd | ? |
| Szemus, Szemes | |
| Szerénd | |
| Szoárd | (Zoard) |
| Szónuk | (Zolnuk) |
| Toksuny, Tokszun | >Taksony |
| Tarcal | |
| Tarkacsu | |
| Tas, Tasi | |
| Teveli | |
| Tormacsu | |
| Turda, Torda | |
| Turul | |
| Tühütüm | |
| Vajk | |
| Vál | |
| Vata | |
| Zolta, Zoltán | |
| Zsolt | |
| Zombor, Zsombor |
Ajándék
Ajnácska
Áldáska
Arany
Arika
Barót
Bíbur (Bibur, Bibura)
Bogárd
Bolda
Buga (Buga)
Csikó (Chiko)
Csente (Chente)
Cseperka (Cheperka)
Csepke (Chepke)
Csillag
Csuda (Chuda)
Delin
Déva
Emese
Emőke
Enéh
Fehéra (Fehera)
Gilvád (Giluad)
Gyöngy
Hajna
Havadi
Hete
Hitvánd (Hituand)
Jóleán (Jolean)
Karold (Carold(u))
Kecse (Keche)
Köncse, Köcse (Cunche)
Lelle
Lente
Mag (Mag)
Manga (Manga)
Nyesta, Nyeste (Nesta, Neste)
Öte
Rázdi (Rasdi)
Réka
Sáfély
Sarolt
Somocska
Szecsőke
Szépa (Scepa)
Virág (Wiraag)
Ezeket a neveket jórészt a Dömösi összeírás (1138)
szövege alapján alkottam.
Zárójelben föltüntettem a latin alakot, amiből próbáltam
visszakövetkeztetni az eredeti nevet. Egyes esetekben valószínűleg ez sikerült,
másokban tévedtem. Sajnos nem ismerek olyan munkát, ami az oklevelet ilyen szempontból
földolgozta volna. Tanulságként leszűrhettem, hogy a nevek széles skálája volt
használatos, ritka az ismétlődés. Továbbá ekkor talán ha minden huszadik ember
viselhetett keresztény nevet, melyeket itt nem tüntettem föl.
A nevek gyakran "-di" végződésűek. Ez egy finnugor eredetű képző,
a hangalak némely vezetéknévben ismerősen cseng. Jelentése véleményem szerint "-os",
bár helyenként furán jön ki. Így értelmes a Korpádi Korpásként, a Tikodi
Tikos (tyúkos), az Ebedi Ebes (kutyatenyésztő), a Hazudi pedig Hazudós.
Ezek jórészt szolganevek. Könnyen lehet, hogy korábban is használatban voltak, ám a régebbi források nem tüntetnek
föl szolganeveket.
Ajánduk, Ajándok (Ajanduk)
Albuny, Albony (Albun)
Álmus, Álmos (Almus)
Antó, Antu (Antu)
Apa (Apa)
Opos, Opus (Opus)
Arudi (Arudi)
Atila (Athila)
Bagin,.Bogin (Bogin)
Bajádi (Baiadi)
Bakos (Bacus)
Bándi, Bandi (Bandi)
Beke (Beke)
Bekény (Beken)
Beledéj (Beledey)
Besenyődi (Besenehdi, Besenudi)
Beszédi (Besedi)
Beza, Béza (Beza)
Boba (Boba)
Bocsádi, Bucsádi (Busadi)
Bodor (Bodor)
Bogárdi (Bugardi)
Bosádi (Busadi)
Bökény, Bökén (Buken)
Bucsu (Bucu)
Buda vagy Boda (Buda)
Budi (Budi)
Bulcsu (Bulsu)
Bulgán (Bulgan)
Büki (Buki)
Csatádi (Satadi)
Csató (Sotu)
Csegő (Cegu)
Cseke (Ceke)
Csenke (Cenke)
Csepe (Cepe)
Csepődi (Cepudi)
Csibe (Cibe)
Csiholt (Siholt)
Csík (Cik)
Csitár (Citar) =kardkovács
Csuda (Suda)
Damján
Diós (Dius)
Dobor (Dubur)
Dobos (Dubos)
Domkó (Dumku)
Döme (Dume)
Ebedi (Ebedi)
Egyebendi (Egebendi), óvónév
Emődi (Emudi)
Erdődi (Erdeidi)
Etele, Etela (Ethela-e, Etele)
Farkas (Farcas, Forcos) népszerű név volt
Fekete (Fekete)
Feledi (Feledi) =feledékeny?, egyszálbélű, kicsi?
Firedi (Firedi) =fürge
Füle (File)
Gomba, Gumba (Gumba)
Haladány (Haladan)
Haláldi (Halaldi)
Hazudi (Hozudi)
Hazug (Hazug)
Heszedi vagy Hecsedi (Hesedi)
Hódos (Hodus)
Hólodi (Holudi)
Idegdi (Idegdi) =Ideges?
Ipolit (Ipolit)
Izmény (Izmen)
Izsép (Isep)
Járódi (Jarudi)
Kacsó (Kacu)
Kakasdi (Kakasti)
Kaszádi (Casadi)
Kászodi (Kasudi)
Kesedi (Kesedi)
Keserű, Keserő (Keseru, Kesero...)
Kesző, Kesződ, Kesződi (Keseu, Keseud, Keseudi)
Kevereg (Kewereg)
Kinizs (Kinis)
Koppány, Kuppány (Cuppan, Cupan)
Korpádi (Curpadi)
Korpás (Curpas)
Kozma (Cuzma)
Köteles (Kuteles)
Kusdi, Küsdi (Kusdi)
Lados, Lodus (Lodus)
Lápodi, Lápudi (Lapudi)
Látós (Latus) =látnok
Levedi (Lewedi)
Makó (Mocu)
Maradék (Maradek), óvónév
Maradi (Maradi)
Marót (Maraut)
Mikos (Micus)
Mógdi (Mogdi)
Munkádi (Muncadi)
Nemő (Nemwh)
Nyájádi (Naiadi) =nyájas vagy pásztor
Nyomorék (Namurek)
Nyulas (Nulos)
Patkány (Patkan)
Pazari (Pazari) =fölcicomázott vagy pazarló
Pozsony (Poson)
Rádi (Radi)
Récse vagy Réce (Rece)
Réde (Rede)
Recsedi (Recedi)
Sarlódi (Sarlaudi)
Sebe (Sebe)
Sebő (Sebu)
Sebődi (Sebeudi)
Serőgdi (Serugdi)
Sima (Sima)
Simon, Simun (Simun)
Sipos, Sipus (Sipus)
Suk (Suk)
Surándi vagy Szorándi (Surandi)
Szobolcsi (Sobolci)
Szamodi, Samudi (Samudi)
Szedeneg (Sedeneg)
Szemét, Szemet (Scemet), óvónév
Szerecsen (Scerecin)
Szondi, Szundi (Sundi)
Szórád (Sourad)
Táskádi (Tascadi)
Tikodi,
Tikodi (Ticudi)
Vágdi (Vagdi)
Váltódi (Waltaudi)
Vándi (Wandi)
Várós (Warus)
Vasadi (Wasadi)
Vásárdi (Wasardi)
Vasas (Wosos, Wosas)
Vecsésdi (Vecedi)
Vendég (Wendeg)
Versőnydi (Werswndi)
Zádor (Zadur)
A vallásváltás új elnevezéseket is hozott magával. Divatba jöttek a keresztény
nevek, de a 13. századig még nagyon kevesen viselték valamely mártír nevét.
Az 1279-es budai zsinattól kezdve csak a pap adhatott nevet a gyereknek. Ettől kezdve
értelemszerűen a keresztény nevek váltak általánossá, bár egynémely esetben továbbra
is használtak magyar neveket. Az sem volt meglepő, ha egy embernek volt keresztény
és magyar neve egyszerre.
Az idegen nevek átalakultak, igazodtak a magyar hangrendhez. Másokat lerövidítve
használtak, például a Benedictusból egyszerűen Bene lett. A források viszont
szinte az összes nevet latinul írják, tehát az átalakulás ideje és folyamata homályba vész.
A fölsorolás nem csak keresztény és értelemszerűen nem csak magyar neveket tartalmaz, hanem olyan neveket, melyeket
abban a korban nálunk viseltek. Itt is fontos megemlíteni, hogy akkoriban még nem
minden embert hívtak Józsefnek, Istvánnak, Jánosnak, vagyis sokkal többféle név volt
használatban, mint a későbbi korokban. A listában csak a gyakoribb változatok
szerepelnek. A latin nevek -us végződését levágtam. Sok esetben már ekkor van
ennek írásos nyoma az oklevelekben is, de lehet, hogy használták a latinos
alakot is, főként az egyháziak.
|
Ábrahám, Ábrám |
|
|
Akillesz (Achilles), Ahillesz |
|
|
Ádám |
|
|
Adrián |
|
|
Adorján |
|
|
Ambrus (Ambrosius) |
|
|
Sándor, Sándur (Alexander) |
|
|
András, Endre |
|
|
Andronicus, Andronik |
|
|
Antal, Ant(h)on |
|
|
Arnold |
|
| Atila, Etele | |
| Balásei, Bolosoi | |
| Bánk, Bánkó | Benedekből a horvát Benkón át |
| Barnabás, Barlabás, Barabás | |
| Bartolóm, Bartalom, Bertolóm | |
| Bás | |
| Batiz, Botiz | |
|
Béla |
lehet magyar, török vagy héber |
|
Benedek, Bene (Benedictus) |
|
|
Betlehem |
|
| Bókony (Bokon) | német er. |
| Buhta, Buhte | latin alak |
|
Csépán |
az István szláv változata |
| Csima, Csom(a) | |
| Csomosz, Csomó | |
| Csopó | |
| Csuda | |
|
Kornéliusz, Kornél (Cornelius) |
|
| Demeter, Deme | |
|
Dénes |
|
| Ders | |
| Dezső | |
| Dominik | |
|
Dózsa |
a Dávid becézése |
| Ehellős, Hellős | =Akillesz |
|
Éliás, Héliás |
|
|
Endere, Endre, András |
|
| Endus | |
| Erdő(s) | |
| Erős | |
|
Fábián (Fabianus) |
|
|
Felicián |
|
| Fila, File | |
| Folkus, Fulkus | |
|
Fülöp (Philippus) |
|
| Gallus | |
| Gothárd | |
|
Gregor, György, Györk, Györe |
|
| Gug(a) | |
|
Gyula |
|
|
Hektor |
|
|
Henrik |
|
|
Horvát |
|
|
Húsvét |
|
|
Imre (Emericus) |
|
|
Ipolit |
|
|
István (Stephanus) |
|
| Iván, Iváncs, Ivánka, Iváncsa | |
|
Izsák |
|
| Izsó, Ezsó | |
| Joahim | |
| Joánka | |
|
Jo(h)an, Jánus (Johannes, Ianus) |
|
|
Jób |
|
|
József |
|
|
Kálmán |
|
|
Karácson, Karácsin, Karácsun |
gyakori név |
| Katapán | görög |
| Kázmér | |
|
Keresztes |
|
|
Kerusztus |
|
| Kilián, Kelián, Gilián | |
| Klemensz | |
| Konrád, Korlárd | |
| Kozma | |
| Krisztián | |
|
Lodomér |
|
|
László |
|
| Leo, Leu | |
| Leonárd | |
| Leopold, Lipold | |
| Leuka | |
|
Leuszták |
|
| Lőrente | |
|
Lukács, Luka |
|
| Madács | |
|
Marcell |
|
|
Márk |
|
|
Marót |
|
|
Martin, Mortun |
|
|
Máté (Matheus, Mathe) |
|
|
Mátyás (Mathias) |
|
| Merkur, Merkul, Merk | |
| Merse, Mersa | |
|
Mihael, Mikael |
|
|
Mihál(y) Mihálcs (Mihal) |
|
|
Mikán |
|
|
Mike, Miske, Mika, Mikó |
Miklós becézve |
|
Miklós, Mikolós |
(Miclous, Nicolaus) |
| Miksa, Mikse | |
| Miku(d), Mikus | |
| Milest | |
| Miskocs, Miszócs | |
| Mócs(a), Mócsi, Mókia | |
| Móg(d)(i) | i csak d után jöhet |
| Mojs(a) | |
| Móric, Mauriciusz (Mauritius) | |
| Nána | szláv er. |
|
Oliverius |
|
|
Omodeus |
|
|
Otmár |
|
|
Ozor |
|
|
Pál (Paulus, Paul) |
|
|
Párisz |
(Paris) |
| Péntek, Péntök | |
| Pét, Péte, Péta | |
|
Péter, Petrus, Petre, Petur v Pétör |
|
|
Pongrác |
(Pangracius) |
|
Pós, Pósa |
Pál becézve |
| Petk | |
|
Sámson |
|
|
Samud |
|
|
Sámuel |
|
|
Saul, Sal, Sol |
|
|
Sebastianus |
|
|
Siluester |
|
|
Simeon |
|
|
Simon |
-népszerű név |
|
Szalók |
|
| Szerafin | |
| Szerda, Szereda | |
|
Tomás, Tome, Toma |
|
|
Teodor |
|
| Texa, Texe | |
|
Tiburc(ius) |
|
|
Timotheus |
|
|
Tiván |
|
|
Tobias |
|
| Tumpa, Tompa | |
|
Trisztán |
|
|
Ubul |
|
|
Ugrin |
szlávul magyart jelent |
|
Urbanus |
|
|
Urias |
|
|
Uros (Uros) |
szerb név vagy magyar uras jelentéssel |
|
Valentinus |
|
|
Valterus |
|
|
Vászoly (Vazul) |
|
|
Venceslaus |
|
|
Vernerius |
|
|
Vid, Vida |
|
|
Vincencius |
|
|
Zombor |
|
|
Zotmund |
|
Agáta |
|
|
Aglent, Aglencs, Aglincs, Agloncs |
|
|
Agna |
|
|
Ágnes |
|
|
Albina |
|
|
Ancilla |
|
|
Angelika, Angelka |
|
|
Anna, Annus |
|
|
Arenta, Arencsa |
|
|
Balzsam |
|
|
Barbara |
|
|
Beáta |
|
|
Beatrix |
|
| Dominika | |
|
Drága (Draga) |
|
|
Erzsébet |
|
|
Gizella |
|
|
Hanga, Hangucsa |
|
|
Ibolya |
|
|
Ilona |
|
|
Jolánta |
|
|
Judit |
|
|
Kacsi |
|
|
Katalin |
|
|
Kinga |
|
|
Krabocsa |
szláv |
| Krisztiána, Krisztina | |
|
Kunigunda |
|
|
Lilium |
latin |
|
Mandula |
|
| Margaréta, Margaréte | gyakori |
|
Mária |
|
| Martina | |
| Osanna | |
| Pena, Péna | |
|
Pénteka, Pénteke |
|
| Pirisk | nem piros! |
|
Rezeda |
|
|
Rózsa |
latin |
|
Szabina |
|
|
Viola |
latin |
Eleinte az embert apjának nevével különítették el, majd a 13. század elejétől megjelentek a nemzetségi nevek. A tulajdonképpeni családnevek a 15. századtól kezdtek kialakulni. A Hunyadiak korától a nemesek írásos említésekor mindig föltüntették birtokuk helyét. A köznép tagjai később kaptak családnevet, ami a jobbágy élethelyzetétől függően megváltozhatott.
Bár adatok vannak róla, hogy a honfoglalás kori magyar társadalom nemzetségenként és törzsenként szerveződött, de mégsem bizonyított tény, hogy a 13. századi nemzetségek ezek egyenes utódai. Eredetileg 15-30 nemzetség lehetett. Oklevelekben az első hiteles előfordulásuk 1208-ból való, s a században folyamatosan bukkannak föl. Körülbelül 200 nemzetség nevét ismerjük. Fénykorukat a 13. században élték, majd családnevekké alakultak át. Nevüket nem feltétlen a legelső ismert ősről vették, inkább birtokukról, esetleg a legjelentősebb tagról. A kötőjel után szereplő név a Hont-Pázmányok kivételével a nemzetség oldalága.
Ajánlott irodalom: Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei 1200-1408
Aba
Ábrány
Adorján
Agmánd/Farkasogmánd
Ajka
(Veszprém vármegye)
Ajtony
Ákos (Ákus)
Apor
Atyusz (Ogiuz) - Almád
Baksa -
Simon
Balog
Balogsemjén -
Ubul
Bana (Bakonyban)
Barocs
Bor(Bár)kalán
Barsa
Becse
(Beche)
Becsegregor v. Becsegergely
Bél - Ug
Bicskei
Bogátradvány
Boszlig
Bő
(Somony vármegye)
Bogomér
Bucska (Abaúj vármegye és Szlavónia)
Budmer (Baranya és Sopron vármegye)
Bús (várjobbágy nemzetség, Nyitra vármegye)
Churmug
Csabi (várjobbágy
nemzetség, Zala vármegye)
Csák
Csanád
Csolt
Divék
Dobra (várjobbágy
nemzetség)
Dorozsma (Drusba)
Elek (Borsod vármegye)
Érd
Ethuruh (csallóköz)
Etre (várjobbágy, Sopron vármegye)
Frangepán (horvát)
Gatal
Geregye
(várjobbágy nemzetség)
Gúg
Gusich
Gútkeled
- Dorog (Kelad, Gut) (német)
Győr (német)
Gyovád
Gyüre
Hahót
(Hahold)- Búzád (Zala vármegye)
Haraszt
Héder
(német, pl. a Kőszegiek)
Herény (várjobbágy nemzetség, Vas vármegye)
Hermán(y)
Hodos
Holló (Borsod vármegye)
Hunt-Pázmány
(Hontpaznan) (német)
Igmánd
Ják (Vencellin leszármazottai)
János hadnagy nemzetsége (várjobbágy, Zala vármegye, Bak)
Jenő
Jőre
Kaál
Kacsics (Kachich)
Kán
Kaplony (Szatmár vármegye)
Kartal
- Korszán
Káta (Szatmár vármegye)
Katapán - Ekli
Katyuz (Kathyhyz) (Erdély)
Kér
(várjobbágy nemzetség, Sopron vármegye)
Kézdi v. Kisdi
Kisbenedek (Borsod vármegye)
Kolcs
Kürt
(várjobbágy nemzetség)
Lád -
Vérbulcsú
Lipovnok - Koros, Berencs
Lőrinte
(Veszprém vármegye)
Ludány (Nyitra vármegye)
Magyar
(várjobbágy nemzetség, Pozsony
vármegye)
Marcell
Megyes
Meyz
Miskolc-Bés
Monoszló
Mortumis (várjobbágy, Zala vármegye)
Nádasd
(Vas vármegye)
Nánabeszter (várjobbágy nemzetség, Esztergom vármegye)
Németi
Nolcsa (várnépi eredetű, 1287-ben nemesítettek)
Osl, Osli (Sopron vármegye)
Otrokocs (kiemelt várjobbágyok nemzetsége, Gömör vármegye)
Örsúr
Pápa
Péc
(Győr, Veszprém, Zala vármegye)
Pilis
Pok
Pöse
Rád
Rátót (Rathold)
Rosd
Salamon
(Pozsony vármegye)
Sártvány(vecse)
Smaragd
Szák
Szalók
(Zala vármegye)
Szentemágocs (Senta et
Maguch)- Kölcse (Culcey, Kulchey)
Szil -
Kalocsa
Szolnok
Tét
Tétény
Tibold
Tomaj
Türje
(Zala vármegye)
Túroly
Tyukod
Vojk
Vojn (várjobbágy nemzetség, Nógrád vármegye)
Zágráb-Korpás
Záh (Károly Róbert kiirtatta)
Zovárd
Zsadány
A török nyelvcsaládba tartoztak. A 13. század végén ők is egyre inkább keresztény neveket adtak gyermekeiknek. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Basaraba.
Abcsük, Abcsik
Aboska (óvónév)
Ákus
Alon
Alpra-Alpár
Altabarz
Altun
Arbuz, Árboc
Arslan
Bacskolda
Bacsman
Bagdas
Bajduk
Balmaz (óvónév)
Balta
Banót
Baramuk
Bardóc
Basaraba
Bejbarsz
Beler
Bese
Bokló (óvónév)
Bolacsuk
Bönek, Bönyek
Borc
Boza
Bugac
Butemer
Buzkan, Buzgan
Böcsör
Csabak
Csakan
Csamaz
Csercsi
Csibuk
Csólyos
Gedzse-Kecse (=éjszaka)
Gug
Gyolma
Gyula
Illan
Itlar
Jardar
Juhpogo
Jurgucse
Kabak
Kacsala
Kajtor
Kalas (óvónév)
Kali
Kandam
Kapolcs
Karla
Keiran
Keldecs
Kelducsin
Kemencse
Keverge
Kisztre
Kita, Kitan
Kocskar
Koncsa
Korduk
Köncsek
Köncsög
Köteny, Kötön(y)
Kuncseg
Kurgona
Kurja
Kutesk
Krul
Kücsmeg, Kücsmek
Membrok
Menk, Menak, Monok
Micsi
Mizse
Mordar (óvónév)
Oldamur
Ona
Parabucs, Paraboh
Sarukán
Szejhán
Szibes
Tastra
Tatár
Tepremez, Terpemez
Terter
Teszkencs (Thescench)
Tisziba
Tokomér
Tolon
Toman
Toktamir
Torzsok
Törtel,
Turtel
Tugor, Tugorkán
Urs
Uzur
Ögödej
Vajcsun
Vancsuk
Vezteg
Aidua
Köpcsecs
Mandula
Borcsol
Csertán
Iloncsuk (belőle Betemer)
Kolbaz, Kol
Köncsög
Olás
Az iráni nyelvcsaládba tartoztak. Egyelőre csak férfinevek. A forrásokban nem mindig lehet biztosan megkülönböztetni őket a kunoktól.
Aga
Ambultan
Arbulthan
Árpán
Bagdasa
Bahár
Bakszán
Beegszan
Boden
Boga
Bosonga
Bik
Budmán
Csalcsen
Csalean
Csamaz
Csaret
Csatarcs
Cserge
Csivacs
Foton
Furdacs
Furduh
Gargán
Geise
Grabán
Gubul
Harpuz
Hurdz,
Hurz
Hunoka
Karacsin
Káskán
Keskene
Keian
Kevan
Kurman
Larsan
Mekser
Mokzun
Subul
Szaburán
Torba
Zaducs
Zakaran
Zoran
Zuakan
Zudak
A török nyelvcsaládba tartoztak. Az -aba , -oba toldalék apát jelent, nevekben tiszteletbeli címet, lásd Tonuzoba.
Alap
Badhur
Belcser
Bogomer
Boksa
Borkus
Cece
Csór (Chour)
Csöbörcsök
Delko
Dormán
Fil
Holdu
Kajár
Kajdacs
Kajdony
Karacs
Kegen
Ketel
Kurja
Mocsa
Nües
Örkönd
Padány
Sengur
Taba
Tatusz
Tirek
Töbörcsök
Tonuz, Tanuz
Tolma, Tolmad, Tolmaj
Tirák
Urkund
Uz
Vajta
Zarány
Arta
Bikács
Vezekény
Források:
Kristó: Nem magyar népek a középkori Magyarországon
Fehértói: Árpád-kori személynévtár
Net
Készült: 2004.12.10.
Utolsó simítások: 2016.04.16.