Árpád-kori pénzek és árak

Forrás: Hóman Bálint: Magyar pénztörténet és más művek

A szövegben AM dénár címszóval jelöltem az Ars Magica 3. kiadású alapkönyvében szereplő dénárt. A 4. kiadásban már nem találunk pénzt, de nincs is rá szükség. Nem hiszem, hogy az alábbiakat érdemes lenne a játékba belevinni, inkább érdekességként írom le, hiszen játékunknak Ars Magica és nem Ars Moneta a neve.

Magyarországon csak a király, esetleg az ifjabb királyok (dux) vertek pénzt. Ez merőben eltért a nyugati szokástól, ahol rengeteg féle pénz volt forgalomban. A magyar királyok ezüstdénárai mellett használták a bizánci aranyakat, később valószínűleg a velencei forintokat is. Kezdetben, főként I. István alatt a pénz még ritkaság volt. Folyamatosan terjedt csak használata. Nem véletlen, hogy törvényeikben a büntetéseket tinóban szabták meg (tinópénz).

Szent László idejében még kétévente, később évente, de II. András uralkodása alatt évente többször is pénzcserére kötelezték a lakosságot. Pénzverési illetéket kellett fizetni a cseréért. Ez volt a kamara haszna. Az új pénz általában kevesebb ezüstöt tartalmazott, de nem mindig. Volt, amikor többet. Könnyen el tudom képzelni, hogy ezen években mondjuk három régi érméért adtak két újat. A pénzcsere általában virágvasárnap (a Húsvét előtti vasárnap) körül történt. Nyugaton ugyanúgy volt pénzrontás, mint nálunk, sőt valószínű, hogy onnan ered ez az adófajta. Hogy a játékot ne bonyolítsuk fölöslegesen, vehetjük úgy, hogy a beváltáson a conventus magyar királyi kibocsátású ezüstpénzeinek 15%-át elveszíti.

A forrásokban sokat emlegetett pensa számítási egység csupán, eleinte 30, I. Bélától 40 dénár tett ki egy pensát.

Arany

A bizánci solidust használták (pensa auri). A fele súlyú aranypénzt semmisisnek, az 1/3 értékűt tremmisisnek hívták. A solidust 324-től 1453-ig, Bizánc bukásáig azonos minőségben 4,55g tiszta aranyból készítették.

Firenzében 1252-től vertek aranypénzt 3,537g súlyban, ami szintén tiszta arany volt. Fiore d'oro-nak nevezték a város liliomos címere nyomán, ami florenus, florin néven terjedt el. A mintát más államok is követték, egyre több aranypénz került forgalomba.

Magyarországon 1325 óta vertek aranypénzt a firenzeivel megegyező 3,52g súllyal (akkora volt, mint egy mai - 2003-as - ötforintos). Olyannyira kedvelt pénz lett, hogy más államok mintául és mértékül használták a magyar forintot. Mint magyar jelkép, Szent László szerepelt rajta. Csehországban (1526), Bécsben (1528), Grazban (1534), Linzben (1538). Skandináviában "ungarsk gylden", Németalföldön "hongaarske dukaat", Fölső-Itáliában "ongaro" hitelnévvel készült. Sok helyen szerepelt az érmefeliratban a valorhung. (magyar érték szerint) hivatkozás. A német lovagrend változatlan formában verette.

1 bizánci arany 34 AM dénárt ér, a firenzei és a magyar arany 26-ot.

Ezüst

Először is a középkorban jóval értékesebb volt az ezüst, mint manapság, kisebb ingadozással az arany tizedét érte. A középkor kezdetén az új államok csak ezüstpénzt verettek, az aranyat kincsként őrizték.

Nálunk dénárokat (nummi) és obulusokat, vagyis féldénárokat használtak. Minőségük, vagyis ezüsttartalmuk eleinte magas, később egyre romlik. II. András alatt az emberek már jobban szerették a friesachi dénárokat, amiket a király pénzével ellentétben nem kellett évente beváltani. A friesachi dénárokat a karintiai püspök verette Friesach városában. Később ugyanő másutt is készíttette őket, továbbá dél-ausztriai hercegek ugyanilyen minőségű pénzeit is így hívták.

Nagyobb fizetéseket veretlen ezüstben bonyolítottak le, illetve a vert dénárokat is súlyra mérték. Ez utóbbi volt a dénármárka. Mivel a pénz rosszabb minőségű ötvözet, egy dénármárkában sokkal kevesebb az ezüst, mint a rendes márkában.

Érdekesség még II. András friesachi kinézetű dénárai, amiket a hozzá kevésbé értő összekeverhetett az igaziakkal, pedig feleannyi ezüstöt tartalmaztak csupán.

II. András és IV. Béla dénárai kb. egyforintos méretűek (2003), Imre királyé még kisebbek voltak.

Az Árpád-ház uralkodása alatt több, mint 349 féle pénz létezett. Ennyit leírni fölösleges. Ráadásul keltezésük sem egyértelmű, mert évszám csak sokkal később, 1499-ben jelenik meg a magyar érméken. Kibocsátási sorrendjük viszont megállapítható.

Ha szeretnénk a játékba a pénzt belevinni, nézzünk utána, vagy találjuk ki, hogy egy adott évben milyen érmét használnak, vagyis mennyi színezüstöt tartalmaz. Ezt követően egyszerű arányszámítással megtudhatjuk, hogy például IV. István dénárjából kerekítve 8 darab ér egy Ars Magicabeli dénárt. Ez utóbbi 1,3625g színezüstöt foglal magába. Elég a körülbelüli értéket tudni, hiszen a verdék sem tudtak pontosan azonos minőséget produkálni. 

Ezüstpénzek színezüst tartalma néhány kiragadott példa alapján

Márkák

1 magyar márka finom ezüst 210g (233g ötvözet) = 154 AM dénár
1 magyar márka közönséges ezüst 186g = 140 AM dénár
1280-tól:
1 budai márka finom ezüst 221g = 167 AM dénár
1 budai márka közönséges ezüst 196g = 148 AM dénár
1 ferto a márka negyedét jelenti, lásd fertály.

A többi márka és súlyfajtát elhagytam. Ritkán aranyat is mértek márkában, ezt jelenti a ritkán fölbukkanó aranymárka.

Árak Magyarországon

Közönséges magyar márkában.

Szolga ára erejétől és tudásától függően 2,5-4 márka, átlagosan 3 márka (420 AM dénár) ezüst. Alkalmi vételként akár 1-1,5 márka is lehet. A gyerekeket ehhez képest féláron számították.

Páncél ára 10 márka (1400 AM dénár), ez páncélinget jelent. Az Anjou korból maradt 14 márkás ár, de akkor már jobb vértezeteket is készítettek.

A díszöltöny is lehet 10 márka a fölhasznált arany és drágakő díszítés függvényében.

1 só(tömb) ~2 AM dénár
Tinó 1/4 márka (vagyis 1 fertó) 34 AM dénár
Marha 1/4 márka (az akkori marhák kisebbek voltak)
Disznó 1/4 márka
Ökör 1/2 márka, 68 AM dénár

Ló 2/3-3 márka. A hadi lovak rendes ára 3 márka. Különleges példányokért 5-10 márkát is adtak, oklevelekben több helyen is előfordul ilyen magas ár, de nyilván ezeket az adásvételeket örökítették meg, nem a kis értékű üzleteket. Igásló lehet 2/3-1 márka.

Drágaköves királyi öv aranyból 500 márka
Gizella királyné drágaköves koronája 140 márka
Ereklyetartó kereszt Krisztus keresztjének darabjával 500 márka
Veszprémi könyvtár kötetei 3000 márka
Templomtető építése 70 márka
Komárom vára minden tartozékkal 800 finom márka (1268)
Városi kőház 6 márka
Palota (pallacium) 20-200 finom márka
Kétkötetes teljes pergamen Biblia két falu árát érte.

Földárak esetében a pontos értéket utólag nehéz megállapítani. Ekeföldben gondolkodtak, ami annyi földet jelentett, amiből 2-3-4 család is megélt. Tehát nem terület mértékegység. Legyen egy mesterséges mérőszámunk, a telek, ami egy család (6-9 fő) ellátására elegendő. A telek ára legyen 1 márka, ami tájegységtől és a föld minőségétől is függ. Sopronban például érhet 1,5-2 márkát, míg az északkeleti és a veszélyesebb déli határrészen 0,5 márkát.

Az átlagos ekeföld 3 telket foglal, de végülis mindegy, hiszen a telekár a döntő.

A földdel jobb esetben szolgák is járnak együtt. A servusokat lehet adni-venni, sőt a libereket is, csak kevesebbet érnek, őket a szolgáltatásaik alapján (például földbérleti díj) lehet értékelni. Viszonyításként legyen az alapár 1 márka. Az ár itt a szolgáltatásokra való jogosultságért jár.

Az Ars Magica pénze

1 livrében 327g ezüst van. Ez 240 dénárra leosztva 1,3625g ezüst dénáronként. A könyvbeli árak természetesen nem livrében, hanem dénárban vannak meghatározva.

Ami kétséges:
-A 327g színezüst, vagy ötvözőanyagot is magába foglal?
-A korban végig ennyi volt-e a livre súlya?
-A fontot nem lehet együtt említeni a livrével, mert a font az tényleg fontnyi volt. Ezeknek már lusta vagyok utánanézni.

Készült: 2003.02.12.
Utolsó simítások: 2003.10.18.

Vissza