Középkori viszonyok között játszódó szerepjátékban sok esetben kimaradnak ezek az átkos, a valódi történelemben oly nagy csapást jelentő jelenségek. Egy nagy járvány nagyobb pusztítással jár, mint a háborúk. Az 1348-1353-ig pusztító pestisjárvány például Nyugat- és Dél-Európa népességének harmadát elvitte. S időnként vissza-visszatért... A magyar szabadságharc leverésére küldött cári seregeknek komoly gondot okozott a szifilisz. Más középkori hadseregek sem mentesek e kórtól.
A gyenge táplálkozás és a gyakori betegségek miatt a gyermekek fele nem érte meg a felnőttkort. Az sem lehetett ritka, hogy az egy családba született 10-12 gyerek közül csak 1-2, vagy annyi sem maradt életben. A betegségek ily mérvű tombolása kétségkívül az egészségügyi szint alacsony voltának tudható be, a másik fő ok a rossz táplálkozás.
A korabeli beszámolók szerint falvak, városok haltak ki a tomboló járványok idején. Az emberek fejvesztve igyekeztek távol kerülni a betegségtől, ezzel gyakran ők vitték szerte a kórt. A gyógyítás lehetetlen volt, tudós és kuruzsló egyaránt tanácstalanul állt. Ennek megfelelően szerepjátékban is csak a mágia vagy a szerencse óvhatja meg az embert. Ha a Firenze lakosságát megfelező pestis hiteles beszámolójára vagytok kíváncsiak, olvassátok el Boccaccio Dekameronját. Egy részlet olvasható lentebb.
Ebben a munkában az egyes gyakoribb betegségeket veszem sorra, leírom tüneteiket, s az esetleges megelőzést, vagy a fokozott veszély eseteit. Hiányzik viszont az egyes kórokozók leírása, s azok az ismeretek, melyeket csak a modern orvostudomány tudott felderíteni. Ellenben írok néhány babonáról, s valódi hatásaikról. Valódi és használható információkat azért nem közlök, hogy előképzettség híján a játékosok is olyan tanácstalanul álljanak az egyes betegségek felől, mint karaktereik.
A leírt tünetek, adatok átlagnak tekinthetők, ám a természet mindig gondoskodik meglepetésekről. A lappangási idő extrém mértékűre, akár 2-3 hétre is elhúzódhat, egyes tünetek elmaradhatnak, helyettük mások megjelenhetnek.
Fontos megjegyezni, hogy bár nagy mértékben járvány idején pusztítanak, azért máskor is előfordulnak megbetegedések!
A felsorolt fajták ugyanannak a pestisnek eltérő szervek megfertőződése miatt léteznek.
Meleg éghajlaton a téli, tavaszi
időszakban pusztít (ekkor van a leghidegebb), hűvösebb
éghajlat alatt - mint például Magyarországon
- nyáron, és kora ősszel. Kifejezetten hideg vidékeken
ritka a betegség, járványra pedig csak egy-egy
melegebb évben van nagyobb esély.
Fokozott fertőzésveszély: pestises emberek, ruházatuk közelsége, városokban, nyomornegyedekben. A fertőzés túlélése immunitást biztosít a dögvész ellen.
Lappangási ideje 3-4 (1-15) nap. A fertőzés után nem sokkal nyirokcsomó-duzzanatot, bubót alakít ki. Magas láz, apátia, mérgezési tünetek, gyengeség jellemzik. 1-2 napon belül kifejlődnek a mogyorónyi- diónyi bubók a nyakon, a hónaljban, az ágyékon. A bubók kemények és fájdalmasak, később elgennyesednek. A testen gyulladásos embóliák, véres, majd kékesfekete (feketehalál!) fekélyek alakulnak ki. A beteg iszonyatos láz és szenvedés közepette három napon belül meghal (30-70%). Súlyos fertőzés esetén a beteg akár a bubók megjelenése előtt meghalhat.
Enyhe fertőzés esetén 1-2 nap hőemelkedés jellemző. Kis bubók képződnek, majd beolvadnak. Megszűnik a láz, s a beteg meggyógyul.
Véres tüdőgyulladással jelentkezik, majd néhány órán belül súlyos kategóriát érhet el, amit hidegrázás és magas láz jelez. Az erőltetett köhögés, fokozódó légszomj és híg, gyorsan véressé váló, bőséges köpet már a végső stádiumot jelzi, melyet légzési elégtelenség miatti halál követ. A halál 1-3 nap, néha órák alatt bekövetkezhet.
Európában újabb keletű betegség, Magyarországon például az 1820-as években jelentkezett csak (az első világméretű kolerajárvánnyal). Hat nagy és számtalan helyi járványt okozott. A járványok mérsékelt éghajlaton főként nyári időszakban pusztítanak, késő tavasszal kezdődhetnek, az ősz beköszöntével megszűnnek.
A betegeket füstölőkkel igyekeztek szárítani és kigyógyítani, még a leveleket is füstölték, hogy megakadályozzák a kór terjedését. A füst persze nem segít. Érdekes adat, hogy a kolerát az 1819-ben császári rendelettel betiltott homeopátiás szerekkel titokban nagy hatékonysággal (87-96%) kezelték. Védekezésképpen a halottakat oltott mésszel leöntötték, mésszel fertőtlenítettek, ami valóban hatékony volt. Persze ez a 19. században történt, a korábban élt orvosok talán ennyit sem tudtak volna tenni ellene...
A kolera a fertőzöttek 90%-át ledönti lábáról, melyeknek fele meghal.
Lappangási ideje általában egy nap, de néhány órától 4-5 napig is előfordul. A szakadatlan hányás és hasmenés következtében a beteg kiszárad, szemei beesettek lesznek, az ujjai ráncosak, hasa behúzódik, vonásai kiélesednek, végtagjai kékek, hidegek lesznek. A beteg súlyának tizedét is elveszítheti pár nap alatt, a kiszáradás pedig sokkos állapotot okoz. Előfordulhat még izomrángások is, s a hang gyengülése. Súlyos esetben a beteg 1-2 nap alatt meghal, egyébként 3-6 nap a lefolyása. A testhőmérséklet a betegség alatt normális, ám a halál beálltát megelőzően magasra szökik. Halál az esetek 20-80%-ban következik be.
A betegség súlyosbodása bármelyik stádiumban megállhat, bár a felgyógyulás hosszú ideig tart.
A kolerának létezik egy újabb variánsa, amely csak 50%-ban okoz betegséget, a többi megfertőződött emberen csak enyhe formában, vagy egyáltalán nem jelentkezik. Ez az új kolera az 1960-as évektől betegít. Sokkal fertőzőbb, mivel a betegeket később lehet felismerni.
Védekezni meszeléssel, a betegtől és annak holmijaitól való tartózkodással, sűrű imádkozással és állandó borivással lehet.
Lappangási ideje 2-3, néha 5-6 nap. A láz lassan emelkedik, fejfájás, bágyadtság, étvágytalanság jelentkezik. A nyaki nyirokcsomók megduzzadnak. A gyulladt mandulákon szürkésfehér hártyával belepett fekély alakjában jelentkezik, ami a mandulák környékére is kiterjedhet. A beteget erős szomjúság gyötri, ám a folyadékot nem tudja lenyelni, az az orrán folyik ki. A lepedék aztán a torkon keresztül a légcsőbe kerül, végül a beteg megfullad. Súlyos esetben már két nap elteltével halállal jár.
Európában járványos mértékű volt, s főképp a gyerekeket támadta meg. A torok megmetszését a tizenhetedik században találta fel egy nápolyi orvos, jobb híján. Voltak, akik ennek köszönhették életüket.
A megfázással együtt járhat a torokgyík, nem ajánlatos esőben, hidegben soká tartózkodni. A rosszabb körülmények között élőket jobban fenyegeti a vész.
Régen minden magas lázzal, ködös, apátiás elmeállapottal járó betegséget tífusznak neveztek.
Most hallottam a rádióban, hogy a kelet-magyarországi árvíz és a magas belvíz miatt járványveszélytől tartanak. Ezer embert beoltottak tífusz ellen. Kútvizet még forralva sem ihatnak.
Lappangási ideje 10-14 nap, a betegség 5-6 hétig is eltarthat. Kezdetekor a láz emelkedik. A nyelvet lepedék lepi el, a bőr sápadt. A 7-10. nap táján a bőrön néhány piros, nyomásra elhalványuló folt jelenik meg. A magas láz a 3-4. héten oldódni kezd. Ez az időszak a legkritikusabb, a halál ekkor vizitálja a betegeket.
A fertőzött vidékeken is csak az emberek kb. 30% a kapja el a hastífuszt.
Nyáron és a városokban nagyobb a fertőzésveszély. Rossz higiéniai viszonyok mellett jellemző.
Lappangási ideje 12-14 nap, lefolyási ideje 2-3 hét. Lázzal, kiütéssel jár. Borzalmas hidegrázással jár, a betegnek mindene fáj, a mozgatás ellen védekezik, fáj a feje, kábult, ködös állapotban van. A nyelvet barnás lepedék borítja el. Az 5. nap táján jelennek meg a kiütések. Hallucinációk lehetségesek. A beteg nyugtalan, erőtlen, mozdulni sem tud. A halál a 8-18. nap táján kopogtathat (15-20%). Ha meggyógyul, akkor a harmadik hét elején esik a láza. Gyorsan meggyógyul, de a lábadozás hetekig tart és vírushordozó maradhat.
Nagy nyomor, háborúk idején gyakori. Magyarországon a török háborúk, s a hódoltság idejére jellemző. Ebben a korban "morbus hungaricus"-nak is nevezték.
Elsősorban csecsemők, kivételes esetben - háborúk, járványok idején - felnőttek is áldozatul eshetnek.
A betegség általában lázzal kezdődik. A gyakori fájdalmas székelés, a véres nyákos széklet jellemző, a beteg eleinte akár 30-40-szer is székelhet! Általában 2-3 napon belül javul a beteg állapota, bár a végleges gyógyulásra néha heteket is kell várni. Gyakori, hogy enyhe formában jelentkezik csak.
Súlyos lefolyású, hólyagos kiütéssel járó betegség. Minden kontinensen jelen van, a trópusi-szubtrópusi vidékeken gyakori. Lappangási ideje 12-13 (9-16) nap.
Az első szakaszban borzongással, hidegrázással, magas lázzal, erős fejfájással, elesettséggel, gyakori hányással, derékfájdalommal jelentkezik, esetleg tudatzavart is okozhat. A második szakasz 3-6 nappal később köszönt be. A láz csökken, vagy meg is szűnhet. Megjelenik a jellegzetes foltos kiütés a bőrön és a nyálkahártyákon. A 8-10. nap tájékán az elváltozások láz kíséretében elgennyesednek. A hólyagok pörkösödnek, beszáradnak, a harmadik hét végén leválnak, hegesen (himlőhely) gyógyulnak. Elszórt kiütések esetén 6%, összefolyóknál 45% a halálozás. Súlyos szövődmények lehetségesek.
A trópusi, szubtrópusi vidékeken elterjedt. Mocsaras vidéken gyakori, hisz ott élnek a szúnyogok, a kór terjesztői.
Lappangási ideje 10-15 nap. Változatos tüneteket produkálhat. Lehet fejfájás, izomfájdalom, hányás, hasmenés. Utána 48 óránként lázrohamok gyötrik 2-3 hónapig.
Másik fajtájánál 20-40 nap a lappangás, s a rohamok 72 óránként jönnek.
Hajlamos újra fertőzni, a kórokozó 45 évig is megmaradhat a szervezetben.
A gyógyító kinin a chinafa kérgében található.
Amerikából származik. A 16-18. századi Európában járványos méreteket öltött. A 20. század elején a nagyvárosok férfilakossága 20-30%-ban fertőzött. 1921 és 1928 közötti Magyarországon 100.000 lakosból 132-en, ill. 360-an haltak meg szifilisz által. Európában egyébként ez kirívóan magas arány volt.
A bujakór súlyos, idült fertőző nemi betegség. Rettentő változékony tünetek és gyógyítási módszerek szerint (!) is. Lappangása 2-3 hét.
Az első stádium 2-4 hétig tart. Utána a második lappangás következik, ami újabb 2-3 hét. A második stádium eztán következik, de két éve belül visszaesés is bekövetkezhet. A harmadik lappangási szakasz 1-30 évig terjedhet.
Az első két szakaszban észlelhetetlen is lehet. A harmadik szakasz bekövetkezhet pár hónapos fertőzés után is! A nők szifiliszének harmada tünetek nélküli.
Természetes védettség nincs, elviselése nem ad immunitást.
Elsődleges tünete a keményfekély. Ez egy kerekded, élesen körülhatárolt, legtöbbször lencsényi nagyságú (barnás)vörös bársonyszerű fekély. Panaszt nem okoz. Legtöbbször egy darab jelenik meg, általában a nemiszerveken, esetleg az ajkakon. Nőknél ritka.
A másodlagos lappangási időszak kis hőemelkedéssel, fáradtsággal, étvágytalansággal, fejfájással, álmatlansággal jár.
A 9-10. héten halvány kiütések jelentkeznek a másodlagos lappangás után. Aztán barnásvörös kölesnyi-lencsényi csomók képződnek. Heg nélkül gyógyulnak, ám a foltok megmaradnak. Más váladékozó, bűzlő kiütések is lehetségesek.
Fél év múlva lencsényi-forintos nagyságú helyen kifehéredik a bőr. Sötét bőrűeken feltűnő. Inkább a nőkre jellemző. Tarkón, az első hónaljvonalnál jellemző. Kezelés ellenére is hónapokig megmarad.
Ugyancsak fél év múltán hajhullás is felléphet. A szőrzet (Nem csak a haj!) kis foltokban kihullik. Széteső, gyorsan növekvő fekélyek, láz és izomfájdalmak is lehetségesek.
A harmadik stádiumra jellemző a gummaképződés: több darab lencse-borsó nagyságú, a bőrből kiemelkedő száraz barna csomó megjelenése. A régiek felszívódnak, újak is képződnek, így alakzatokban jelenik meg. Lehet félkör, sarló stb. alakú. Fekélyesedhetnek és váladékozhatnak. A nyelven lehet gyulladásos, heges kemény és gummás is. A csontok szifilisze éjjeli fájdalmakkal jár.
Mivel a szifilisz leírása az orvosi lexikonban 12 oldal (a kolera negyed oldalas), keresd meg ott az ettől eltérő lefolyásokat. Vannak képek is. Érzékenyebb emberek evés előtt és után ne nézzenek bele!
Úgy gyógyították, hogy a beteget fejjel lefelé felfüggesztették, s egész testét higany-ólom ötvözettel dörzsölték be. Miután a beteg 4 liter nyálat választott ki leakasztották. A higany jobb esetben kiűzte a betegséget.
Más ellenszer a guajaka-fa (franciafának is nevezik) kifőzött leve. Ez a fa Dél-Amerikában található.
Főként meleg éghajlaton terjed. Fekélyesedéssel, a szervezet felbomlásával járó fertőző betegség.
Borsónyi-diónyi barnásvörös csomók, mély redőzet a fejbőrön. A csomók szétesnek. Spontán csonkolások, a csont (!) és lágyrészek felszívódása (fókakéz), hólyagok jellemzik. A sorvadás vakságot is maga után vonhat.
Fertőző!
Az alább felsoroltak ritkábbak, vagy kevésbé veszélyesek. Egyes betegségekről a középkorban nem is tudtak, néven nem nevezték, mivel nem tudták beazonosítani. Példa erre a rák. Néha rákosokat is lepratelepre küldtek.
Veszett állatok terjesztik. Aki elkapja, kivétel nélkül meg fog halni. Szerepjátékokban a mágia segíthet.
A lappangási idő lejártával a beteg elméje lassan elborul, szája szélén hab jelenik meg. Végül őrjöngeni kezd és meghal.
Bár nem járványos betegség, azért idekívánkozik a neve. Az agyvérzés heves fájdalommal, túlélése gyakran maradandó bénulással jár. Gyakori a test egyik, esetleg mindkét oldalának bénulása.
Végtagfájdalommal, lázzal járó megbetegedés. Szövődményei miatt veszélyes lehet.
A századelőn pusztított.
Az 1920-as években a legtöbb német városban a férfiak 80-100-a átesett rajta. A razziákon előállított nők 80%-a tripperes, ami a női meddőség leggyakoribb oka.
Csak nemi aktussal terjed.
Sem veleszületett, sem szerzett immunitás nincs.
Férfiak: 3-7 nap lappangás után vizeléskor égető, csípő érzéssel jár. A húgycsőből eleinte savós, később bő gennyes folyás jön. Néhány hét után csökken. Szövődménye lehet a mellékhere duzzanat, ami fájdalmas dolog. Sterilitást eredményez, ami mindkét mellékhere érintettsége esetén kínos (már akinek...).
Nők: 3-7 nap után vizelési panaszok, égés-csípés, gennyes vizelet jellemzi. A kisajkak gyulladtak. Folyás, magas láz, hasi fájdalmak lehetnek. A hasi-deréktáji fájdalmak idültté válhatnak. Néha csak menses idején jönnek elő. Gyakran a nő nem is tud idült tripperéről.
Valamely testrésznek, többnyire végtagnak megvastagodása, megnagyobbodása az elefántkór. Az általam látott fényképen, egy 6-8 éves fiú háromszorosára duzzadt lábfejein lábujjai fatuskóról eredő gyökerekként meredeztek. Ha jól emlékszem férfiak herezacskója is hasonlóképpen megduzzadhat, akár emberfej méretűre is. Indiában biztosan jelen van ez a betegség, lehet, hogy másutt is.
A kannibalizmus a civilizálatlan népek sajátja. Az agyvelő elfogyasztása a kuru nevű betegséget okozhatja, ami mentális zavarodottsággal és koordinálatlan mozgással jár.
Thuküdidész írása az athéni pestisjárványról i.e. 430-ból:
"Váratlanul tört Athénra, és először Peiraieusz lakóit fertőzte meg; aztán a városban is felhatolt, s tömegesen pusztultak el az emberek ... Ebben a betegségben a kishitűség volt a legrosszabb. Aki érezte, hogy megbetegedett, teljesen elcsüggedt, és egyáltalán nem védekezett. Az emberek úgy pusztultak el, akár az állatok; egyrészt elhagyatottan haltak meg, mivel félelmükben nem akarták látogatni egymást, másrészt ápolták a betegeiket, úgyhogy elkapták a kórt, és ápoltjukkal együtt meghaltak. A vidéki menekültek tömeges beköltözése csak súlyosbította a helyzetet. Mivel nem volt számukra elég ház, összezsúfolódtak a fülledt levegőjű kalibákban, s a halál tömegesen pusztította őket. Egyik a másikon halt meg, holttest holttesten feküdt, hullák hevertek az utcákon, a kutak mellett, a templomokban. Midőn elhatalmasodott rajtuk a borzalom értése, a végzet sújtotta emberek nem tudták, mi lesz velük, s ezért sem az égi, sem a földi dolgokkal nem törődtek többé..."
A járvánnyal együtt Athénban a rablások, fosztogatások, gyilkosságok is elterjedtek. Nem tisztelt senki sem embert, a törvényeket, sem az isteneket. Hiszen úgy tapasztalták, a kór jót és rosszat egyaránt a halálba taszít. Ugyanez a magatartás megfigyelhető a későbbi korokban is.
Hallgassuk meg Boccacciot is:
"És bizony sokan voltak közülük, akik nappal vagy éjjel a nyílt utca során hullottak el; sokak felől, pedig kik otthon pusztultak el, csupán oszlásnak indult holttestök bűzéről tudták meg a szomszédok, hogy meghaltak; s ezeknek és az itt is, ott is elhullott többi emberek holttetemének bűzével minden tele volt ... az időknek e viharos járása, mely végigszántott városunkon, egyáltalán nem kímélte meg a környező vidéket sem, hol az elszórt tanyákon és falvakban (nem is szólván a várakról, melyek kicsinységökben is hasonlítottak a városhoz), a szegény és nyomorult parasztok és családtagjaik az utakon, a földjeiken és a házaikban éjjel-nappal egyformán pusztultak, nem is emberek, hanem állatok módjára, mivelhogy orvos nem törődött velök, ápoló nem gondozta őket. Ennek okáért ők is kicsapongó szokásokat vettek fel, mint városiak, vagyonukkal, munkájukkal semmit sem törődtek; sőt ahelyett, hogy barmaiknak, földjeiknek és a múltbeli fáradságos munkájoknak reménybeli gyümölcsét istápolták volna, mindenáron azon mesterkedtek, hogy mindent fölemésszenek, mi csak a kezök ügyébe esett, mintha minden napon, melyre felvirradtak, a halált várták volna ... Ó hány nagyszerű palota, hány gyönyörű ház, hány nemesi lakás maradt üresen, még csak egy hitvány szolga sem akadt bennök, holott annak előtte csak úgy hemzsegett ott a szolganép, a hölgyek és urak! Ó, hány ősi nemzetség, hány dús örökség, hány mesés gazdagság érte meg, hogy jogos örökös nélkül maradt! Hány életerős férfi, hány gyönyörű asszony, hány deli ifjú, kiket, egyebekről nem is szólva, egy Galenos, egy Hippokratész, egy Aesculapius is makkegészséges embereknek ítélt volna, együtt falatozott még reggel rokonaival, pajtásaival és barátaival, annak utána pedig estére kelvén, őseivel lakmározott a másvilágon!" (Révay József fordítása)
Az emberek igyekeztek okot találni a vészre, s időnként véltek is találni: a koldusokat, födél nélkülieket okolták, majd a gazdagokat. S ezek örülhettek, ha csak elkergették őket. Sok helyen a zsidók voltak a bűnbakok. Az egyes vélekedések szerint ők mérgezték meg az élelmet, a kutakat, kiváltva a járványt. Ezért lemészárolták őket.
Utolsó simítások:
2002.08.22.
Készült: 2001.04.05.